Thai Masszázs Története

Az egyik legrégebbi, legnépszerűbb és leghatékonyabb keleti gyógymód a szerte a világon híres thai masszázs. Nuad Thai thaiul, illetve nuad phan-boran, amelynek jelentése, az ősi masszázs. 2500 év alatt több száz emberöltőn keresztül kipróbált módszerek alapján tanulták és adták tovább a mai napig.

A Thaiföldön gyakorolt gyógyító masszázs gyökerei Indiába nyúlnak vissza. A tudomány legendás alapító atyja egy észak-indiai orvos volt, Jivaka Kumar Bhacca.

Buddha kortársa volt, és az akkori magadhai király, Bimbisara személyes orvosa, 2500 évvel ezelőtt. Buddha személyes barátja volt és szerzetesrend az orvosa, melyről a buddhista szent iratok, a páli kánon (Tripitaka) is megemlékeznek. Kumar Bhacca tanításai valószínűleg a buddhizmus megérkezésével egyidejűleg érkeztek a mai Thaiföld területére, az i.e. 3.-4. században. A legendás hírű ajurvéda, ásványokkal, gyógynövényekkel és különleges technikákkal gyógyított. Ö alapította mag Chiang Mai-ban az első ilyen gyógymódokat, használó korházat, később iskolát is.

Az évszázadok során a thai masszázst fenntartották és fejlesztették. A masszázs technikája szájról-szájra terjedt, általában a családokon belül. Kolostorokban és pálmalevél íratokon őrizték a tudást.

A XVIII. században burmai megszállók érkeztek Thaiföldre, és elpusztították az iratok nagy részét. Ami megmaradt, azt a későbbi király, III. Rama 1832-ben összegyűjtette, és a Wat Po falába vésette.

Neki köszönhetően fennmaradt, az energia vonalakat ábrázoló 60 ábra templom falán, ahol ma is látható. Ezek a kővésetek, sematikusan ábrázolják az energia vonalakat, 30 szemből, 30 pedig hátulról. A kő véseteken kívül a templomok falain rajzokat lehet látni, melyek az energia vonalak mentén láthatók a különböző energia pontok, melyeket a terápiás kezelésekhez használnak. 1836-ban szintén királyi rendelet alapján összegyűjtötték az ősi művészeteket és tudományokat, melyek ugyancsak Wat-Po-ban kaptak helyet, egy újfajta egyetemet létrehozva.

1906-ban, a Nagy V. Rama király uralódása alatt, királyi rendeletre lefordították az összes ősi orvosi tudományt a különböző ősi nyelvekről napjaink thai nyelvére és feljegyezték kézírással, mint a Királyi Orvosi Szöveg Könyv "Tum Ra Pade Sard Songkroah (Chabub Luang)" néven. A könyv tartalmazza akkori tudásanyagot, az energia vonalakat és pontokat, az orvosi tudományokat, a gyógyszerkönyvet és a masszázst. Magában foglalja a speciális masszázsterápiákat a különböző kórtünetekre és betegségekre.

Az ábrákat a hetvenes években szakemberek tanulmányozták, s megállapították, hogy habár néhány anatómiai pontatlanság van rajtuk, gazdag forrásai a thai masszázs gyógyító tudományának, s az energiarendszer leírása pontos. Bemutatják az energiavonalakat és az akupresszúrás pontokat. Az anatómiai ismereteknek kisebb szerepe volt régebben a thai masszázsban, mint az energiarendszer ismeretének. A boncolás tiltott dolognak számított, és a sebészetnek sem voltak hagyományai a legutóbbi időkig. Ma már természetesen sok masszőr mindkettőhöz jól ért. Bangkokban alapítvány van a falusi doktorok tudásának folyamatos összeszedésére és tanítására.

Mára a nyugati orvoslás korlátai nyilvánvalóvá váltak, és az emberek erőteljesen érdeklődni kezdtek az alternatív gyógymódok iránt nyugaton, és bizonyos mértékig Thaiföldön, és más keleti országokban is.

A nyugatiak, keleten kezdték a tradicionális gyógymódokat keresni, és felfedezni a thai masszázst. Orvosok, ápolók, természetgyógyászok, masszőrök, másrészt a joga, joga-terápia és a meditáció iránt érdeklődők utaztak Thaiföldre, hogy tudásukat a thai masszázzsal bővítsék.

A kilencvenes évekre megjelent az első nyugati mű a thai masszázsról Asokananda: "A tradicionális thai masszázs művészete" címmel.

A thai kormány 1997 óta hivatalosan is elismeri és támogatja a terápiás hatású thai masszázs újraéltetését és gyakorlását.

Ma már az a jellemző, hogy nyugati-keleti együttműködésekben tanulnak, dolgoznak, kutatnak az emberek, s internetes hálózataikon elérhetőek világszerte.